Postán érkezett felsőszölnöki Irma-féle fenyőfák, hetekig készülő elhíresült aprósütemény, a pincelépcsőn zöld palackban érő fügebor (100 éves recept szerint), de mindenekelőtt Andersen kis gyufaárus leányának fagyott arcocskája és a gyufa felcsattanó lángja maradt örök mementója atlantiszi mélységekbe süllyedt karácsonyaimnak. Meg Doré illusztrációja: a bérctetőn térdeplő Úr Angyala dermedten bámulja a lába előtt feltárulkozó teremtett világot. Később jöttem rá, hogy valójában a Sátán röhög az egészen.
Ma már csak néhány fenyőág az illata miatt. Régebben, amíg Petike kicsi volt, került díszesebb fa is persze. Vidéki karácsonyainkon azonban számlálhatatlan évek óta tartjuk: a fák a mennyezetig érnek.
