csak a zene marad: ahogy szaladnak az évek jövök rá, hogy semmi hétköznapi dologhoz sem kell ragaszkodnunk, még a helyszínek sem fontosak: ha változtat az ember még többet kap, él meg mintha görcseihez (mint én sp. a rituális helyszíneimhez) ragaszkodik: MINDEN MÁSKÉPPEN VAN! ez Márai legmegdöbbentőbb mondta amit mostanában kezdek megérteni, pedig mamánk csendben elmondta gyerekkoromban ugyanezt....pénteken is és szombaton is a nemvárt események helyszínein csak ajándékokat (talán jelek is ezek) kaptam egy hét undok és pocsék napjai után.