Életem árnyoldalát is megidézi a napi politika által topra korbácsolt költő e gyönygyszeme. Kisgyerekként bűvölt el ez a keringve szállás és a "kékítőt old az ég vizében " állandóan velem maradt, hiszen szegény anyámat idézi aki olyan korán ment el. Aki ezt megéli annak nem kell semmi mese szürrealizmusról. Igaz, voltak versek amelyeket később (ahogy növekedtem) újra és újraolvasva érthettem csak meg, ezáltal tágult/értelmeződött a világ. Mindennek van értelme: ha félhülyék bedobnak valamit a köztudatba, a fél ország J A-át hallgat, olvas legalább:)
(Világéletemben a progresszív művészetek izgattak igazán, csak vén fejemre jött rá az a Márai, aki a polgári ideáljával valami magammal hozott örökséget beteljesíthetett. Még akkor is, ha az egész csak költői fikció, tökéletesen felépített igazság.)
