A be nem teljesített életfeladat az igazi tragédia forrása. Különösen igaz ez olyan művésznél, ahol szemléletes a tehetség aprópénzre váltása: ezért is lehetnek félrevezetőek pátosszal teli képei. Munkácsy sorsánál csak a zseniális Zichy Mihály sorsa tragikusabb, avítt világszemlélet süt át bravúros lapjain. Munkácsy egyik legjobb képe (Poros út) villantja fel az elszalasztott lehetőséget. Elég csak a korszak filozófiai könyveinek címlapjaira néznünk, hogy az okokra rájöjjünk. Nem mentség a művész társadalmi presztizsét rosszul értelmező feleség. A zeneszerző óriás Puccininál is volt egy -vélt riválisát féltékenységével tóba kergető- hárpia, ám a Maestro képes volt túllépni a tragédián...
Filmre vihető művészi és emberi tragédiának nincs híján a magyar festészet doyenje, ám az alkotók eddigi nyilatkozatait végignézve, újabb édes regényt festeni erről -különösen kamerával- botor vállalkozás.
