A műgyüjtésről tartott előadásomon hangzott el az ominózus tudatalatti elszólás. Azt már nem tehettem hozzá, hogy az ember saját javára fordítható élettapasztalatokat gyűjtsön inkább. A maffiózók által gyűjteménye kellős közepén agyonvert V. emléke idéződik fel, ha arra járok a körúton, figyelmeztetve, hogy a tárgyaknak és gazdáiknak is megvan a sorsuk.
E két váza egymást követve akkor került hozzám, amikor iszlám mániám rajtam kitörvén a kensingtoni múzeumban (V&A), majd a Britishben is bámulhattam a páratlan gyűjteményt. A lüszteresekt
ől jöttem leginkább izgalomba. Az izniki mintás Zsolnayak közül az első a bizományi "dzsuvából", a másik internetes aukción, némi alku után is jutányos áron került hozzám. Debrecenbe utaztam érte, ahol egy luxusmercivel a várost körbenézve, az addig ismeretlen eozinos kácsás kutat is becserkészve született meg lenti írásom. (A vázadekort Zsolnay Júlia tervezte, a porcelánfajansz gyűrűs vázák 1878 körül készülhettek. A mintát szilvavirágnak mondják, nekem zsálya inkább. Török neve nem fordítható.)
http://hg.hu/cikk/design/9569-a-magyar-szecesszio-gyongyszeme-a-kacsas-kut
Pech: https://www.youtube.com/watch?v=w8uDlIHFz5k
