...hosszú és gyötrő évtizedek után egy reggelen boldogan ébredni, vágyni a kávé pompás keserédes illatát, végigsimítani tekinteteddel kedves tárgyaid. Majd szeretteid puha érintése, néhány halk mondat. Időtlennek tűnő merengés a Szabadság-hegy feletti felhőjáték arzenáljában. Ennyit kívánhatok, sem többet sem kevesebbet. Ma már belátom a legnagyobb ajándék amikor elérkezel végre ide, megérkezik az Elégedettség.
A felmenők által meg nem őrzött, eltékozolt földi javak helyett gyűjteni másféle javakat, nem birtokolni SEMMIT! Ez mégis a legnehezebb építkezés. Mindez valahonnan mélyről, belülről érkezik. Egész életedben vágyakozol rá, ám soha fel nem ismered. Amikor rádöbbensz végre mibe is keveredtél, akkor egyszerre elkezdesz élni, talán úgy ahogyan a Teremtő kigondolt egykoron. Megállás még sincs, hiszen a múló percek sietős léptei, elrohanó újabb napok az Idő szorításában, soha nem hitt fájdalmak és megpróbáltatások visszatérnek.. és mégis ott bent valahol mélyen az Elégedettség finom figyelmeztetés, hogy semmi sincs hiába és majd lassan mindennek vége.
