port.hu/don_quijote_don_quixote/pls/fi/films....
Képzeletben, a szélfútta kopár dombok között, majd a hófehér egymáshoz simuló tapasztott házacskákból soroló egyutcás falvacska biztonságot ígérő portái felé menetelve
idéztem fel a hóbortos lovag emlékét. Úgy szeretnék elmenni e világból ahogyan azt Cervantes lefestette: megbékélve, cseppnyi örömöt hagyva magam után.
Gyerekkoromban is ilyennek képzeltem el ezt a tájat, ahogyan néhány éve jó sorsom errefelé vetve megláthattam és akkor döbbenhettem rá, hogy a fantázia néha valóságot teremthet. A táj elhagyatottsága, kietlensége, világvége hangulata, minden egybevágott és mégis-mégis valami boldogságféle hatalmasodott el rajtam. Magam bandukoltam, a több órás pihenő alatt a szeles tájon bóklászásaim közepette a híres Donnal beszélgettem.
