A film a "nagy tanító" kategóriába sorolható, hiszen azt firtatja meddig szabad elmennünk az életünkben, a szenvedélyeinkben. Polanski nem kisebb feladatot vállal, mint bemutatni az elszabaduló poklot. Ezáltal eltűnődhetünk, hogy mennyit is szabad.
A tengeren hánykolódó hajó szimbólum is, toposzai is tetszetősek:Párizs pl. A jó művész feltételezésem szerint egyfajta időtlenségbe is exponál. Nemrég láttam a filmet, és beleborzongtam, azóta is töprengek és méregetem magam, életem.
Kicsit sajnálom is azokat az embereket, akiket elkerülnek a szenvedélyek: mennyi van ilyen. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint unalmas, egyhangú, sivár életekre eltékozolni azt az időt aminek a végét nem tudjuk, a befejezését sem láthatjuk.
