Hófehér, ablaktalan folyosó végéhez megérkezvén, a még fehérebb ajtó parányi kulcslyukán keresztül tárult fel az örökkévalóság sírkamrája. A puritán helyiségben tagolt, aranyló falsíkokhoz simult szemközt a domború szarkofág. Szikrázó fehérségét a középtájt rávetett narancsvörös csík és néhány ottfelejtett ékszer hangsúlyozta. Kívülről azonban már csak a tümpanonos ablaksorral ékes, elhagyott
gyerekkori ház elérhetetlensége várt rám álmom mélyén. Átmenet az öröklétbe. Reménykedjünk.
Köszönöm Magritte!
2011.11.27. 14:20 giorgio.nane
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://giorgionane.blog.hu/api/trackback/id/tr133415214
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
