Kíváncsian várom mit tudnak kihozni a zseniális író regényéből. Tartok tőle, hogy némi csalódást okoz: buja és gazdag képi világából egy filmes adaptáció, merész vállalkozás. Gondolom a történésekre helyeződik a hangsúly és így vész majd oda az írói varázs.
Két regényt tartottam meg a könyvespolcomon: az egyik fiatalkori alapregényem Boris Vian Tajtékos napok című szürrealista prózája, a másik szerelmes regény Marquezé. Ez az emberi sors, a szerelem beteljesülhetőségének himnusza számomra. Újra és újra olvasom és merítkezem mondanivalójának örök érvényűségében , elképesztő képi világában.
A spanyolok az átlagosnál erősebb képességekkel rendelkeznek az "átjárhatóságra" a racionális világ és a transzcendens között. Ez művészeknél páratlanul gazdag forrás. Egyszerre képesek felmutatni mély vallásosságukat és mellette fenékig kiinni a materiális lét bürökpoharát. Talán ebből a kettősségből fakad, hogy a latinos vérbő humor mellett mindig ott a melankólia. Toledóban a Szent Tamás templomban például megdöbbentő élményt jelentett El Greco pazar festménye, az Orgaz gróf temetése. A földi világban oly esendően aláhanyatló gróf lelke csecsemőalakban egy "szülőcsatornán" repül az égiek felé, vagy inkább lebeg föld és ég határán. Itt értettem meg, hogy születés és halál egy és ugyanaz.
Aracataca, főpályaudvar:) A Marquez ház udvara Aracatacában
