A mese, a filmes fikció tökéletesen alkalmas szimbolikus módon is választ keresni gyötrő kérdésekre: a világ jobbítására született Batman ellentéte e filmben a kaosz igézetében fogant Joker. Harcuk végén érthetetlenül várjuk az elmaradó végső választ...
Tény, hogy világunk pusztulásakor fájó szívvel gondolunk a lüktető élettel teli, mesteri városokra, a technika rideg csodájának ezer alakjától is nehéz búcsút vennünk. A technika és különösen a repülés csodájától, amely számomra ott kezdődött amikor a Montgolfier-fivérek léggömbjén megtett égi útjukról épségben földet ért kecskék és egyéb lábasjószágok látványától ájuldoztak a versaillesi dámák.
A film hátborzongató figuráját Heath Ledger alakítja. A gonosznak ilyen elementáris megformálásába bele lehet, bele kell halni. Talán patetikus lett most e kép, de őszintén így gondolom, mert ilyen alakítást még nem láttam. Attól a mosolygós HL-től aki kacagva játszotta végig Casanovát, zokogásra késztette a melegrománc érzékenyebb nézőit, kapjuk itt is a színészi játék lényegét: a teljes azonosulást.
A SZÍNÉSZ e szerepében mondhatta el mindazt , amit mások egy teljes élet során formálnak, alakítanak.
Nemcsak a maszkon -vagy talán azzal igazi- átütő színészi játék, a számomra szokatlan és ismeretlen artikuláció, hanem a teljes fizikai való átlényegülése e szerephez, teszi döbbenetessé alakítását.
A nemegyszer pontatlanul, rosszul fordított feliratok hozadéka, hogy hallhatjuk HL hangját, és persze ezzel együtt a filmet végigkísérő borzongató zenét.
