" Megrázott Eszter alakítása, olyannyira, hogy Lajosként mélyen szemét alaknak gondoltam magam. Régi sebet így életben tartani még nem láttam színésznőtől. Ehhez varázslatos tudás kell, amit megfejteni nem tudok és nem is akarok, de szinte csodálok.- A történet hősnője, Eszter a hazugságot nem tudja. Ő tiszta. Egy bűne van, hogy szeret egy bűnös embert. Az, hogy valaki tiszta, lehetetlen állapot. Eszter idős társalkodónője, Nunu a földön jár. "Jön Lajos? Eldugom az ezüstöt." Eszter álmodozó, az ő fejében ez meg sem fordul. Lajos mindent nagyon pontosan csinál, mintha megtervezte volna. Ismeri a Mario és a varázsló-t? Lajos is varázsló, aki bizonyos értelemben kegyetlenebb a Thomas Mann-féle figuránál. " meséli Cserhalmi egy interjúban
A filmet is utolérte a "marquez effektus" (a Szerelem a kolera idején című Marquez regény filmadaptációja után tudatosult bennem, erre utal az elnevezés).
Bármekkora is az igyekezet, mégis odavész az írói varázs: ez Márai esetében a belső történések és a kimondott szó közötti viszony, megváltozását jelentette.
Ez a változás kétségtelen újszerű prizmát is jelenthet, hiszen mások az elvárásaink egy vizuális műfajnál. Sipos József első filmjénél ez az újszerű prizma azonban hiányzik, a filmet csak a bravúros színészi játék tette élvezhetővé. Bár az operatőri igyekezetet is tetten érhettük (a latinos hangulatú képek illenek Márai saját moráljukat beteljesítő alakjaihoz), de például nagyvonalúbb háttérzenét érdemelt volna a film, néha már zavaró volt a semmitmondó kalimpálás, de nem sorolom tovább.
Márai: legmélyebb titkaim tudója. Lajosban testesült meg Apám.
